Josef Švejk százszámra meséli történeit Jaroslav Hašek könyvében. Az elsőt Müllernének, a takarítónőjének, Ferdinánd őfensége lelövésének másnapján, mielőtt elindult volna a Kehelybe, Palivec úr kocsmájába. Az utolsót Vaněk számvivő őrmesternek, az orosz front közvetlen közelében. Ha Hašek megélte volna műve befejezését, a legeslegutolsót alighanem "háború után hatkor" mesélte volna Vodičkának, a magyargyűlölő, bozontos szakállú, verekedős cseh katonának.
Ezen a blogon minden nap egy több-kevésbé véletlenszerűen kiválasztott anekdotát olvashattok, terveim szerint szövegkörnyezet nélkül (vagy csak minimálissal). Természetesen legtöbbször épp a szövegkörnyezet adja a könyvben a történetek igazi komikumát, de aki azt keresi, akassza le inkább a polcról kötet(ek)et. Remélem, hogy aki már olvasta a könyvet, elereszt egy-egy mosolyt nap mint nap. Aki még nem, talán kedvet kap, és e blog olvasásánál jóval frenetikusabb módon ütheti el az idejét.
Figyelem! A Napi Švejk egyáltalán nem helyettesíti a művet. Jó szórakozást!
