Napi Švejk

Jelentem alássan, óberlajtnant úr, hogy megfigyeltem. Énnekem, ahogy mondani szokás, nagyon fejlett megfigyelőképességem van, amikor már késő, és valami baj történik. Énnekem olyan pechem van, mint egy Nechlaba nevű illetőnek a Nekázanka utvából, aki oda szokott járni a…

Néha meg a gefechtben* rosszul lesz az ember - mondta Švejk - megundorodik valamitől.  Prágában mesélte a pohořeleci "Kilátó"-ban egy beteg lábadozó, aki Przemsylből jött vissza, hogy ott a fesztung** alatt szuronyroham volt, és ővele egyszerre csak szembekerült egy…

Óberlajtnant úrnak jelentem alássan, én egyszer azt olvastam az újságban, hogy egy normális embernek átlag hatvan-hetvenezer hajszál kell, hogy a fején legyen, és hogy a fekete haj ritkább szokott lenni, aminthogy azt sok példából láthatjuk.S kérlelhetetlenül tovább folytatta: -…

- Vannak, akik olyan érzékenyek, hogy az borzasztó - folytatta Švejk, ismét elmerülve emlékeiben. - Egyszer Vysočanyból villamoson mentem Prágába és Libeňben felszállt hozzánk egy Novotný nevű úr. Mihelyst ráismertem, mindjárt odamentem hozzá a peronon és beszélgetni kezdtem…

Olyan nagy baj azért nem volt, feldkurát úr. A szomjúság pedig a tegnapi szomjúságtól van. Az nem múlik el olyan hamar. Ismertem egy asztalost, aki legelőször 1910 szilveszterén rúgott be, és január elsején reggel olyan szomjas volt és olyan rosszul érezte magát, hogy vett a…

Josef Švejk százszámra meséli történeit Jaroslav Hašek könyvében. Az elsőt Müllernének, a takarítónőjének, Ferdinánd őfensége lelövésének másnapján, mielőtt elindult volna a Kehelybe, Palivec úr kocsmájába. Az utolsót Vaněk számvivő őrmesternek, az orosz front…