Olyan nagy baj azért nem volt, feldkurát úr. A szomjúság pedig a tegnapi szomjúságtól van. Az nem múlik el olyan hamar. Ismertem egy asztalost, aki legelőször 1910 szilveszterén rúgott be, és január elsején reggel olyan szomjas volt és olyan rosszul érezte magát, hogy vett a boltban egy heringet és tovább ivott, és azóta ez így megy minden nap, már több, mint négy éve, és senki se tud segíteni rajta, mert szombatonként annyi heringet vesz magának, amennyi egész hétre elég. Olyan ez, mint a ringlispíl, ahogy egy zupás őrmester mondta a kilencvenegyeseknél.